2011 Görögországi nyaralásunk /indulás, utazás

2011.június 5-6.

Elég sűrű napon vagyunk túl, de még csak most jön a java. Boglárka túl van a nehezén.
Konfirmált és élt az úrvacsora lehetőségével. Csomagjaink csak hellyel közzel vannak készen. Én babonából nem pakoltam össze, Bogi mással volt elfoglalva, csak a fiúk voltak ügyesek és rakták össze a cuccaikat. Készülődés közben hatalmas eső volt itthon és Sanyi sem nagyon tudott pihenni, de mindennel elkészültünk időben kisebb nagyobb összezördülések közepette.
Kocsiba mindent bepakoltunk, szerencsére kevesebb cuccunk lett mint tavaly volt. Elbúcsuzunk Anyukáméktól és elindulunk. Autópálya matricát veszünk valamint tankolunk a nagy út előtt. 8 óra előtt már Anyósomékhoz is érünk, ott felvesszük még az útra készített elemózsiát, búcsúzkodás és valóban indulás, 21 óra 22-kor.

Nagyon jól haladunk, bár én már most érzem, hogy nagyon fáradt vagyok, az utolsó napok nagyon fárasztóak voltak számomra és nem volt elég pihentető alvásban részem. Az eső sem kerül el minket és még a Csongrádi leágazás előtt elkap minket a nagy zivatar.
23 óra 5 perckor át is lépjük a magyar határt. Nagyon jól haladunk a határátlépések is gyorsak, a fizetőkapuknál sem kell sokat állni. Szerencsénkre nincs sok autó és kamion az úton. Nagyon meglepő, de szinte nem találkozunk túristával, magyar autót pedig nem is látunk.
Hétfő hajnalban állunk meg tankolni Szerbiában, Sanyi vesz magának cigit és lábmozgatás után indulunk is tovább. Nagyon nehezen bírom a gyűrődést és Sanyit sajnálom, hogy egyedül kell vezetnie, állandóan leesik a fejem és mocskosul szégyenlem magam.

Valahol Macedoniában, a Vardar mellett

A Görög határt reggel 8 óra 43 perckor lépjük át, velünk nem nagyon foglalkoznak, az útlevél átvételekor miután észreveszi, hogy magyar ki sem nyitja és adja is vissza. Előttünk macedónok voltak, a négy útlevél ellenőrzése nekik 10 percig tartott, tehát mi szerencsések voltunk.
Végre görögföldre értünk, bár még nagyon hosszú út vár ránk, de már nyugodtabbak vagyunk.
Az első benzinkútnál megállunk, eszünk és egészségügyi szünetet tartunk. Elszörnyülködünk a benzin árán ami 1,67 euro és még nem is ez a legdrágább, mint később kiderült.

Majdnem az első benzinkút

Platamonas vára, autóból

Skotinánál tankolunk végül is 1,69 euroért autópályáról lehajtva, mert a pályán még ettől is drágább.
12 óra 30 körül érkezünk a Tembi völgyéhez.Voltunk mi már Sanyival nagyon régen. Azóta sokszor áthaladtunk itt, de egyszer sem álltunk meg. Most úgy döntünk pihenésként megmozgatjuk végtagjainkat.

A parkolóban már felkészültek a turisták fogadására

Átmegyünk az Erzsébet hídhoz hasonlatos hídon a folyó felett és megkeressük az élet forrását.

A "hid"

a folyó ami fölött átsétálunk

család háromnegyede

az élet forrása

a kis sziklatemplomban megemlékezés

hegyek lábánál

pici lányom

pici fiam

 Iszunk belőle, majd töltünk a vizesüvegünkbe. Miután kigyönyörködtük magunkat indulunk tovább.A legnehezebb szakasz vár még ránk. Már mindenki nagyon fáradt és pokoli meleg van, de végre  pár óra eltelte után 17 óra 15-kor megérkezünk Rafinára.

 Itt ér bennünket a sokk. Thanassis, akinél a kulcs van éppen nincs itthon és a lépcsőház is zárva, tehát egy kis csel után (Balázs felmászik a lépcsőházi virágládán és beenged minket) felpakolunk az ajtó elé, és mire ezzel végzünk kedves szomszédunk már meg is érkezik.

Nagy örömködés után egy kis egészségügyi szünet és Thanassis beültet a kocsijába, megmutatja a rafinai strandot, mi változott 1 év alatt, valamint elvisz bennünket a szomszédos városkába, Artemidába ahol fantasztikus kilátás nyilik egy nyugodt öbölre, valamint a szörfösök kedvenc helyére.
Egy pohár sör és a programok egyeztetése után hazajövünk és hihetetlen mód csalogat az ágy. Senkit nem kell ringatni, hogy elaludjon.

Rafinához közeledve