München - az indulás

2011 április 8-n reggel nagyon nagy izgalomban voltunk már. Gyerekek elindultak a suliba, mindkettőnek sok-sok puszi, mert mire hazaérnek mi már nem biztos, hogy itthon leszünk. Ekkor kezdtem neki a cuccaink összepakolásának, sőt Sanyi lement a kocsihoz és szépen elkezdte kitakarítani. gyorsan lementem én is és együtt sokkal gyorsabban végeztünk. Gyorsan számot vetettem, hogy mi is maradt még hátra: fasírt formázás és sütés, spenótos pita sütés, hajmosás és a konyhai romok eltakarítása. Mire mindezzel végeztem, addigra el kezdhettünk bepakolni. A gyerekek 13 órakor csak úgy repültek hazafelé, hogy még kapjanak egy-egy búcsúpuszit és integethessenek. Az autónál gyors számvetés, hogy minden megvan és a kocsiban van-e ,utána elindultunk.
A benzinárakkal tisztában lévén, előre elterveztük, hogy hol fogunk tankolni. Magyarországon az egyik hipermarket benzinkútját választottuk, ami a normál árakhoz képest legalább 10 Ft különbséget mutat ezen kút javára.
14 órakor volt találkozónk Verkával a rakparton. Itt ebben a percben tudatosult bennem, hogy "nyaralunk". Még három feladatunk volt az igazi elindulásig. Andi anyukájához elmenni, a titokzatos T. felvenni és osztrák autópálya matricát venni.
Nagyon pontosan tudtunk indulni 15 órakor miután az összes csomag és utas helyet foglalt kis Suzukinkban és az osztrák matrica is ott virított a szélvédőn.
Nem volt sehol dugó és mégsem úgy haladtunk ahogy akartunk. Anditól kaptunk egy útleírást, hogy mehetünk át Bécsen hamar és nem a körgyűrűn, hát sajnos az sem sikerült, pedig úgy figyeltük a táblákat. Itt sok időt vesztettünk, de utána rákapcsoltunk.
Valahol jóval Bécs után bekapcsoltuk a GPS-t. Jó szolgálatot tett (bár megizzadtunk mire beállítottuk) egészen addig az elágazásig ahol Passau felé lehetett menni. Mivel az Andi ellátott minket itt is térképpel ezért egy idő után kikapcsoltuk, mert minden lehetőséget megragadott, hogy Passau felé menjünk.
Rengeteget szerettem volna fényképezni, de elfelejtettem menet közben, viszont a Melk-i apátságot egész szépen le tudtam kapni.

Melk az autópályáról 130 as tempó mellett

Mivel nyugat felé mentünk nagyon szép volt a naplemente is, viszont a kép amit sikerült csinálnom elég gyér lett.

valahol Ausztriában

Az úton egyszer álltunk meg tankolni, még Ausztriában és még kétszer álltunk meg, mert a fiúknak cigihiányuk volt. Olyankor néha ettünk egy-egy falatot (fasírtgolyót vagy spenótos pitát). Verka és T. közé volt beékelve az elemózsiás kosarunk megrakva minden jóval.

pont ilyen a miénk is csak rózsaszín

A német osztrák határt 21 óra 28 perckor léptük át. Már sötét volt, de mi csak mentünk eltökélten. München megközelítésére is kaptunk útleírást és azt követve haladtunk célunk felé. Az Allianz Arénához olyan hamar értünk oda, hogy nem volt időm előkapni a fényképet, így a mobilommal készült esti kép róla.

Allianz Aréna

Innen már nagyon hamar végcélunkhoz értünk, gondoltuk. Ugyanis itt megint bekapcsoltuk a GPS szerkezetet, ugyan nem teljesen de ráhagyatkoztunk. Ott vitt le az autópályáról ahol Andi írta, de a kisvárosban a legrövidebb utat választotta ami egy vonatsínt keresztez és hát a lámpa természetesen piros volt. Ha a leírásra hagyatkozunk akkor már rég megérkeztünk ekkorra.
Már nagyon untuk a banánt és Verka kiszállt és lássatok csodát abban a pillanatban felemelkedett a sorompó (amúgy három vonat haladt át előttünk).
Innen már tényleg hamar Andiéknál voltunk. Mind a ketten lent vártak minket a parkolóban ahol még helyet is foglaltak nekünk.
Annyira jó volt megérkezni egy olyan helyre ahol ekkora lelkesedéssel és szívvel várnak minket. Útközben Verka és Andi váltott pár SMS-t és nagyjából tudták merre járunk.
Gyors felpakolás a kocsiból, röpke élménybeszámoló, a fiúknak egy-egy sör (kivétel M. hiszen még Verkát és T.-t még el kellett vinnie a szállásukra.
Este 23 órakor érkeztünk meg, de hajnali egy óráig simán beszélgettünk még, miközben M. is megérkezett.
Fárasztó de nagyon jó utazásunk volt.
Háztól házig, kisebb megállásokkal, utasok felvételével pontosan 10 óra volt az út, kilométerben pedig 771 km.