Jó régen írtam ide:(

Sajnos most sem arról fogok írni, hogy hová is megyünk majd 2012-ben, hanem arról, hogy a 2012-es nyaralásunk maximum Nagymaros-Eger távolság lesz. Bizonyos változás lesz életünkben és ezért nem tudunk nyaralást tervezni, pedig december 25-én lefoglaltunk a Grand Toursnál egy apartmant 2 hétre, még szerencse, hogy nem fizettük ki, így nem bukjuk a pénzt.
Azért még vannak gondolatok a fejünkben és a távlati terveink az Spanyolország meghódítása és ott is szeretnénk az El CAMINO utat megjárni. Még nem tudjuk, hogy a klasszikus Franciaországi és Spanyolországi részt vagy a Spanyolországból induló Portugáliában végződő résszel bírkózunk meg először. Mondjuk erre 2013-ban lenne lehetőségünk leghamarabb valamikor a nyár folyamán.
Most két könyvet is a kezembe kaptam és lapozgatom:

Nem vagyok mélyen vallásos de szeretném végigjárni ezt az utat és a saját határaimat kipróbálni. Természetesen nem egyedül tenném ezt hanem férjem is támogat benne és ami csodálatos számomra a gyerekeim is szeretnék megtenni az utat. Ugyan még messze van, de fel is kell rá készülni, mind testben, mind felszerelésben és nem utolsó sorban lélekben.

2011 Görögországi nyaralásunk / Rafina

2011. június 07.

Ezt a napot a pihenésnek szenteljük.Nagyon jót aludtunk és ébredés után a teraszon elköltött kávé egy álommal ért fel. Görög idő szerint reggel 1/2 8-kor keltem. Mindenki mást hagytam aludni és élveztem a csendet és nyugalmat. Valamikor 9 körül Sanyi is ébredezett és ágyba vittem neki a kávét. Közben letöltöttem a képeket és örömködtem, hogy már nyaralunk és pihenünk. Nem sokkal ezután a gyerekek is kikászálódtak az ágyukból. Reggelizés és utána elindulunk feltölteni a készleteinket. A legalkalmasabb közért erre a Lidl, mert a Marinoupulos nagyon megdrágult és még választék sincs.

Otthonról ugyan hoztunk magunkkal kolbászt, szalámit és pár szeletelt kenyeret, de azért már hiányzik a joghurt és a saláta. Közértezés után a nyakunkba vettük a lábunk és indultunk a Rafinai strandra. Nem egy Elafonissos, de tengernek tökéletes. Kimentünk egészen az öböl végébe a homokos részhez és ott telepedtünk le. Nekem még nagyon hideg volt a víz, így kintről szemléltem családom lubickolását. Sokáig nem élvezhettük a nyugalmat, mert az iskolából megérkező gyerekeinkkel egykorú kölykök mindent megtettek azért, hogy huzzunk el onnan. A kislabda ütögetést a nagylabda dobálást és természetesen a lábam nem kikerülését sem hagyták ki, közben állandóan egy szót ismételgettek" malaka" gondoltuk, hogy nem dicsérgetés, mint később megtudtuk a jelentését ami nem más mint a szokásos kötöszó amit a fiatalok használnak.
Hazamentünk kicsit mérgesen, de egy kis kaja után édes volt a pihenés, és a délutáni kávézás után beindultunk a kikötő felé. Nagyon szeretek ott sétálni, nyaraló hely, de nem a tipikus zsibvásáros mégis van hangulata. Rengeteg ember megfordul errefelé, mert innen mennek a kompok Andros, Tinos, Mykonosra. Gondoltuk, ha már itt vagyunk pár napot megnézhetnénk Mykonos szigetét egy egynapos kiruccanás alkalmával, de már otthon a kompjegyek nézegetésénél kiderült, hogy 1 napért nem ér meg nekünk Mykonos közel 300 eurót, majd talán legközelebb.

Jókat sétáltunk a kikötőben azután a dombtetején lévő kis templomnál és még sziklákat is másztunk. Hazafelé pedig elfogyasztottuk első jégkrémünket.
Jól elfáradva estünk az ágyba ahol ma sem ringattak minket el, ismét jót aludtunk

Rafinai kikötővel szemben ülünk

Innen indulnak a kompok Andros, Tinos, Mykonosra

családom

Templom kaktusszal 

a kaktusz virága

a szobor szemszögéből

kicsike templom

velünk szemben Evia szigete

a kikötő más szemszögből

kicsi családom fele

mi ketten

polip a javából

2011 Görögországi nyaralásunk /indulás, utazás

2011.június 5-6.

Elég sűrű napon vagyunk túl, de még csak most jön a java. Boglárka túl van a nehezén.
Konfirmált és élt az úrvacsora lehetőségével. Csomagjaink csak hellyel közzel vannak készen. Én babonából nem pakoltam össze, Bogi mással volt elfoglalva, csak a fiúk voltak ügyesek és rakták össze a cuccaikat. Készülődés közben hatalmas eső volt itthon és Sanyi sem nagyon tudott pihenni, de mindennel elkészültünk időben kisebb nagyobb összezördülések közepette.
Kocsiba mindent bepakoltunk, szerencsére kevesebb cuccunk lett mint tavaly volt. Elbúcsuzunk Anyukáméktól és elindulunk. Autópálya matricát veszünk valamint tankolunk a nagy út előtt. 8 óra előtt már Anyósomékhoz is érünk, ott felvesszük még az útra készített elemózsiát, búcsúzkodás és valóban indulás, 21 óra 22-kor.

Nagyon jól haladunk, bár én már most érzem, hogy nagyon fáradt vagyok, az utolsó napok nagyon fárasztóak voltak számomra és nem volt elég pihentető alvásban részem. Az eső sem kerül el minket és még a Csongrádi leágazás előtt elkap minket a nagy zivatar.
23 óra 5 perckor át is lépjük a magyar határt. Nagyon jól haladunk a határátlépések is gyorsak, a fizetőkapuknál sem kell sokat állni. Szerencsénkre nincs sok autó és kamion az úton. Nagyon meglepő, de szinte nem találkozunk túristával, magyar autót pedig nem is látunk.
Hétfő hajnalban állunk meg tankolni Szerbiában, Sanyi vesz magának cigit és lábmozgatás után indulunk is tovább. Nagyon nehezen bírom a gyűrődést és Sanyit sajnálom, hogy egyedül kell vezetnie, állandóan leesik a fejem és mocskosul szégyenlem magam.

Valahol Macedoniában, a Vardar mellett

A Görög határt reggel 8 óra 43 perckor lépjük át, velünk nem nagyon foglalkoznak, az útlevél átvételekor miután észreveszi, hogy magyar ki sem nyitja és adja is vissza. Előttünk macedónok voltak, a négy útlevél ellenőrzése nekik 10 percig tartott, tehát mi szerencsések voltunk.
Végre görögföldre értünk, bár még nagyon hosszú út vár ránk, de már nyugodtabbak vagyunk.
Az első benzinkútnál megállunk, eszünk és egészségügyi szünetet tartunk. Elszörnyülködünk a benzin árán ami 1,67 euro és még nem is ez a legdrágább, mint később kiderült.

Majdnem az első benzinkút

Platamonas vára, autóból

Skotinánál tankolunk végül is 1,69 euroért autópályáról lehajtva, mert a pályán még ettől is drágább.
12 óra 30 körül érkezünk a Tembi völgyéhez.Voltunk mi már Sanyival nagyon régen. Azóta sokszor áthaladtunk itt, de egyszer sem álltunk meg. Most úgy döntünk pihenésként megmozgatjuk végtagjainkat.

A parkolóban már felkészültek a turisták fogadására

Átmegyünk az Erzsébet hídhoz hasonlatos hídon a folyó felett és megkeressük az élet forrását.

A "hid"

a folyó ami fölött átsétálunk

család háromnegyede

az élet forrása

a kis sziklatemplomban megemlékezés

hegyek lábánál

pici lányom

pici fiam

 Iszunk belőle, majd töltünk a vizesüvegünkbe. Miután kigyönyörködtük magunkat indulunk tovább.A legnehezebb szakasz vár még ránk. Már mindenki nagyon fáradt és pokoli meleg van, de végre  pár óra eltelte után 17 óra 15-kor megérkezünk Rafinára.

 Itt ér bennünket a sokk. Thanassis, akinél a kulcs van éppen nincs itthon és a lépcsőház is zárva, tehát egy kis csel után (Balázs felmászik a lépcsőházi virágládán és beenged minket) felpakolunk az ajtó elé, és mire ezzel végzünk kedves szomszédunk már meg is érkezik.

Nagy örömködés után egy kis egészségügyi szünet és Thanassis beültet a kocsijába, megmutatja a rafinai strandot, mi változott 1 év alatt, valamint elvisz bennünket a szomszédos városkába, Artemidába ahol fantasztikus kilátás nyilik egy nyugodt öbölre, valamint a szörfösök kedvenc helyére.
Egy pohár sör és a programok egyeztetése után hazajövünk és hihetetlen mód csalogat az ágy. Senkit nem kell ringatni, hogy elaludjon.

Rafinához közeledve

Kirándulás a Neda vízeséshez

Az idei nyaralásunk egyik kirándulása az a peloponnészoszi Neda folyó vízeséséhez vezetett.
Itthon már indulásunk előtt kikerestem, hogy meddig is és merre is kell autózni ebben nagy segítségem volt Agnitolo, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Tavaly vettünk egy nagyon jó Peloponnészosz térképet, de Verka beszámolójában találtam egy neten jól használhatót azt linkelem ide, hogy követni lehessen az útvonalat.

http://www.greeklandscapes.com/maps/peloponnese.html

Hát kezdem. 2011.06.12-én reggel 8 órakor elindultunk Tolóról, hogy megkeressük az áhított vízesést. Még indulás előtt vettünk a péknél reggelit (négyfélét, hisz négyen vagyunk) és menet közben be is faltuk.
Tolóról-Nafplio-Nea Kios-Lerna-Achladokampos-Tripoli(észak) felé vettük az irányt, ez a szakasz gyönyörű, de szerpentines és hosszú. miután Tripoliba értünk ráhajtottunk az autópályára és egész Megalopoliig nem is gondolkoztunk és ott jött a csodálkozás, mert elég sokáig haladtunk autópályán amit a térkép nem jelöl. Miután vége szakadt a jó útnak folytattuk a régin, a jól megszokott szerpentinekkel.
Eddig úgymond a 7-es úton haladtunk és amikor kettévált mi Kalo Nero felé haladtunk tovább és nem Kalamata felé.

Ezen az úton egészen Kopanakiig mentünk ahol jobbra befordultunk a faluba,  éppen piac volt és nagy nehézségek árán találtunk egy táblát ami útba igazított a vízesés felé.

Ez Kopanaki utáni szakasz Plataniáig

 Egészen Plataniáig haladtunk ahol is volt egy "erődítmény" kilátó. Nagyon felkészült emberként annyit tudtam, hogy autóval lehet valameddig menni, de a végén már elég rossz az út így az már nem ajánlatos négy keréken. Hát ezt megfogadtuk és itt hagytuk autónkat, gyalog indultunk tovább le a hegyről.

Na itt már gyalog folytattuk tovább

Nem igazán volt nagyon jó idő, mint a képek is mutatják, de arra tökéletes volt, hogy kényelmesen lesétáljunk a hegyről. "Felkészültként" nem vittünk magunkkal hátizsákot és egy zacskó vízi-cipővel és 1 üveg vízzel felszerelkezve indultunk el a kocsitól, persze a fényképezők mind nálunk voltak:-)

Lenéztünk és ezt láttuk, nagyon messze van az alja

Jókat viccelődtünk lefelé és a bosszankodásunkra nagyon sok autó előzött meg minket. Volt egy kialakított parkoló a vízesést meglátogatók részére.

Ahogy elhagytuk a parkolót szinte már láttuk a Neda folyó hídját

mennyire örültünk, hogy közeledünk:-)

Híd előtti táblák

A folyó a hídról

Híd utáni útbaigazító tábla

Ezen a ponton már alig vártuk, hogy odaérjünk és biztos a mi hibánk, de ezen a ponton balra kell kanyarodni és mi jobbra mentünk, igazából nem is tudom miért.

Volt egy pad is, elég rusztikus

Tovább folytattuk gyaloglásunkat, de már felfelé. Gyanús volt a dolog, de követett minket egy fiatal görög pár és így meneteltünk felfelé, rendületlenül, amikor is jött velünk szembe egy suzuki jimny. Görög ember kihajol és kérdezősködik, hogy merre is megyünk. Hát mi mondjuk, hogy "Neda waterfalls", erre elcsodálkozik és mondja nekünk szálljunk fel a kocsira. Sanyi előre, mi a gyerekekkel hátra, és elindul arra amerről jöttünk, haladunk 10 métert és felveszi a fiatal párt is . Velük is megbeszélte, hogy hova is mennek, persze ők is a vízesést keresték. Magabiztosak voltunk ezért követtek minket, jó móka:-)

 

Mi így buliztunk a platón, jó volt. Csak akkor voltam kicsit elkeseredve amikor kiszállított minket a kocsiból a hídnál. Megfogadtam, még egyszer nem megyek vissza, biztos nem értette mit is akarunk. Leparkolta az autót és mi addig értetlenül vártunk rá a táblánál.

aranyos autó

itt szobroztunk

Görög ember végre megérkezett és elindult egy kapu felé, mi meg követtük.

kapun nem kell átmenni hanem jobbra felfelé

és pár méter után ez a tábla fogad és sok-sok lépcső lefelé

Szorgalmasan ment előttünk és beszélt hol angolul, hol görögül. Természetesen megbeszéltük, hogy magyarok vagyunk és nem felejtette megemlíteni Puskás nevét.

néhány helyen alig bírtam követni őket

és egyszer csak láss csodát

Elállt a lélegzetünk is elsőre annyira megörültünk neki. Tudtam, hogy ez csak az első vízesés és arrébb van még az igazi.

de ez is gyönyörű

de ez fantasztikus látvány volt

szokásos közös kép

Nagyon boldogok voltunk, hogy nagy nehezen, de megtaláltuk. Fényképezkedések, fényképezések és fürdés, de nagyon hideg a víz.

én is belemerészkedtem egy kicsit

közös fénykép férjemmel és a vízesés

Nehezünkre esett de el kellett indulni visszafelé. Miután kigyönyörködtük magunkat, megnéztük a kis templomot a hegy oldalában.

Visszafelé nagyon sok turistával találkoztunk és a kis ösvényen kerülgettük egymást. Nagy szerencsénk volt, hogy csak mi voltunk a vízesésnél, mert mostanra amennyi emberrel találkoztunk biztos nem lettek volna szép képeink a vízesésről.

családom az alsó vízesésnél

fiam mutatja, hogy hova is kell felmennünk

a kocsink ott áll ahol a torony látható

ez itt nem parkoló, de sokan idáig lejöttek

még mindig megyünk

még mindig vannak felhők

már jó magasan vagyunk

ott voltunk lent

de végre felértünk

mindannyian

még ide is felmásztunk

Nagyon fáradtan ültünk kocsiba, de nagyon szép élményekkel lettünk gazdagabbak. Annyira boldogak voltunk, hogy még az útirányt is elnéztük és Kalo Nero felé mentük a nyugati part felé. Leértünk a hegyről és hamar megtaláltuk a hazavezető utat. Kis kitérővel de hamar a hazavezető úton voltunk.Egy újításunk is volt, mert Tripolinál nem kanyarodtunk le a hegyi útra hanem fojtattuk az autópályán és így Argosos keresztül jutottunk el Nafplioba és utána Toloba.
Nagyon jó kirándulás volt. Emlékezetes és fáradságos, de bármikor nekivágnék még egyszer.

közös kép a családról görög idegenvezetőnk készítette